Értsd már meg nem tudsz jobb ember lenni, mert már az vagy!
Hibázni meg mindannyiunknak szabad, attól még ugyan olyan csodálatos emberek vagyunk! Csak sajnos nem hiszük el magunkról! Vannak hülye ideáljaink a szorgalomról, meg a külsőről meg mindenről amitől szerintünk “jóember” valaki, csak mi éppen sohasem felelünk meg ennek a mércének…
Hát de!
Igenis úgy vagyunk tökéletesek ahogyan a Jóisten megteremtett minket!
Nem kell magunkat megjavítani.
Ha a Jóisten nem bírt tökéletesre csinálni minket, akkor majd pont nekünk sikerül?
Minden ember csodálatos (és igen még a gonosz főnök is, meg az anyós is) Csak meg kell találni a másik emberben is, meg önmagunkban is a csodát!
Aikor megszületünk kapunk egy tökéletes testet, gyerekként még örülünk is neki, rágcsáljuk, használjuk, csak úgy szaladgálunk, ugrálunk… Mikor aztán kamaszodni kezdünk, akkor nem felel meg nekünk, csak a hibákat keressük benne: “túl nagy az orrom, eláll a fülem, túl kövér vagyok, túl sovány vagyok, karikalábam van, meg egyébként is ronda vagyok”
Minden ember másként tökéletes, és minden emberben más csodát lehet találni. Lehet, hogy valaki gyönyörűségesen énekel, van aki fantasztikus verseket ír, vagy csak remekül lehet vele beszélgetni, de ezeket mi nem értékeljük ám, sem magunkban, sem másokban, csak azt látjuk, amiben eltérünk az átlagtól.
Na jó, jó, tényleg elég jól énekelek, de miért nem tudom lefutni a Maratont?
Mert nem az a dolgod!
Neked énekelned kell.
Mert abból kell kihoznunk a legtöbbet, amink van, amihez eszközöket is kaptunk. Ilyen egyszerű. És futkározzon az aki nem tud énekelni.