Az igazán jó írók, mindig is a jövőbe láttak, írásaik a jövő lenyomatai voltak, nincs ez másként a Sci-fi írók esetében sem.
A jóslat beteljesedett!
A gépek átvették a hatalmat a felnövekvő nemzedék felett!
Uralmuk megkérdőjelezhetetlen, és elvitathatatlan, gyermekeinket teljesen az irányításuk alá vonták. Nincs már szegényeknek idejük enni, beszélgetni, csókolózni, mert éppen egy fontos csatát kell vívni a virtuális világ valamely szegletén, vagy “valódi, igaz” barátságokat kell építeni. Ha zsarolással, “szülői terrorral”, wi-fi kikapcsolással mégis hajlandóak némi élelmet venni magukhoz, azt is a lehető legrövidebb idő alatt és még annál is kevesebb társalgással óhajtják megtenni. Már pattannak is fel, és önként hajtják okos kis fejecskéjüket rabigába, kapcsolják magukat a Mátrixra.
Kikapcsol az agy, nem érez a szív, nem fáj a múlt, nem aggaszt a jövő.
A mostban élnek, megélik a jelen pillanatot, a nagy bölcsek (Buddha, Osho, Eckhart Tolle) tanításai szerint.
Ez lenne a tökéletes világ?